Pöttyök – falatok – adagok /rólunk írták/
Egyéjszakás gourmet kaland – Platán Tata
Jó ideje már Tata és a Platán étterem neve együtt él a köztudatban, ugyanúgy, mint az Öreg-tó, vagy az annak partján magasodó romantikus vár. A vár délnyugati kapujának közelében ott áll a több évszázados nagy platán, kiszemelt éttermünk névadója. G-vel évfordulót ünnepeltünk, ehhez kerestünk megfelelő helyszínt. Választásunk Pesti István éttermére esett, ahol ugyan már 6 éve egyszer jártunk, de azóta sokat változott. A lazább hangulatú Platán Bisztró mellett megnyitották a páratlan kulináris ízélményt kínáló Gourmet Éttermet is.
Ahhoz, pedig, hogy tökéletes legyen az ünnep, szállást foglalunk a Platán Udvarházban, a Varró Zoltán belsőépítész által újrakomponált korábbi Várárok vendégházban.
Így kezdődött az egyéjszakás kaland.
Már a szálláshely elfoglalásakor megnézhettük az épületegyüttes részeit: a kék és a zöldes madaras szalont, a télikertet és végül talán a legvarázslatosabb hangulatú vadász szalont, ahol a falakat és a mennyezetet is zöld antikolt bársony fedi. A lábunk alatt pedig szinte mindenhol a mohamintás szőnyeg, ami a szobánkban is folytatódott. Olyan érzés volt itt sétálni, mintha egy erdőben járnánk.
A vacsora 7 órakor kezdődött. Először a télikertbe kísértek minket, itt aperitfnek egy-egy pohár furmint pezsgőt fogyasztottunk el és a szintén étvágygerjesztőnek szánt falatkákat: kecskesajttal és korianderes brokkolival töltött bao tésztát sashallal, füstölt joghurttal és szárított kaviárral töltött tésztakosarat és az érlelt zsíros olasz szalonnával megkoronázott körözöttel töltött profiterolt.
Ezután egy hosszú, borospince hangulatú alagúton keresztül érkeztünk meg a várárok szintjén kialakított Gourmet étterembe. Mindössze négy, két-két főre terített asztal állt a kis méretű teremben, mindegyik egy-egy privát páholy. Innen tekinthettük meg Pesti István rendezésében a Platán gasztroszínház mai gourmet előadását. Becsengetés gyanánt szarvasgomba füsttel készítették fel érzékszerveinket a ránk váró kulináris felvonásokra, majd elkezdődött a show.
Elsőnek – nevezzünk előhangnak – helyben sütött kovászos kenyeret kaptunk egy algával és egy tengeri sóvirággal ízesített platánlevél alakú vajjal.
Amint hangolni kezdett a zenekar, megérkezett az első amuse bouche, ami apróra vágott pirított malacfül volt kimchivel, uborkával, kovászolt kiwivel és wasabis káposztaporral. Magamtól eddig eszembe se jutott volna malacfület enni, de ebben a kis zöld falatban új értelmet kapott ez az általában kocsonyába száműzött hozzávaló.
Ezt követte egy kerámia tojásba rejtett csoda, a chawanmushi, egy japán tojásétel, ami ránézésre vaníliasodó emlékeztet, de nem az. Ez egy japán tojáskocsonya, ami itt marinált ördöghalmájjal, ropogós, vajban pirított morzsával, és szarvasgombás hollandi habbal készült. Amikor levettem a kis edény tetejét, azonnal megéreztem a tetejére szeletelt szarvasgomba összetéveszthetetlen illatát. Talán az est legkülönlegesebb eszenciájú fogását kanalazgattuk.
Az első felvonás erős nyitóképpel indult: kacsamáj torchon bodzabogyó zselével, marinált bodzabogyóval és céklával, savanyított akácvirággal és édesburgonya ropogóssal. Kezdjük a látvánnyal. Egyszer azt olvastam valahol, hogy Pesti István Magyarország egyik legszebben tálaló séfje. Ezt én csak megerősíteni tudom. Ha csak egyetlen fotót mutatnék a vacsoráról ez lenne az. Annyira szép és különleges, hogy szinte féltem megérinteni. Egyszerűen csak csodáltam. Végül rászántam magamat, hogy megtörjem a varázst és belekóstoltam. De a varázs folytatódott. Biztos voltam benne, hogy én ezt választom a ma este aranyérmes fogásnak.
Folytatásként – képzeletbeli dobpergés kíséretében – az asztalunkra tettek egy gyönyörűszép antik hatású billenős, gőznyomású kávéfőzőt, egy paralellszifont. Egyszer részt vettem egy hobby barista tanfolyamon, ott beszéltek nekünk erről. Mondanom sem kell, már akkor elég volt egy pillantást vetnem erre az aranyszínben pompázó fém és üveg szerkezetre és egyből beleszerettem. De azt álmomban sem mertem volna gondolni, hogy amikor először látom működés közben, akkor levest készít nekem…
A Platánban semmi sem lehetetlen: a már kész galamb erőlevest a készülék segítségével megbolondítottták. A masina spirituszlánggal felmelegítette a consommé-t az egyik tartályban és egy csövön keresztül átszivattyúzta a másik üvegtartályba, hogy itt az magába szívja az ott elhelyezett zöldfűszereket ízét és illatát. Majd a melegítés megszűnését követően fellépő vákuum visszaszívta az aranysárga levet az eredeti helyére, ahonnan kis csap segítségével leeresztették a folyadékot. Mindez aztán puha és omlós galambmellel került a tányérunkba.
Elérkeztünk az aprólékosan komponált nagyjelenthez. A kívül kérges, de belül rozé és vajpuha őzgerinc volt a győztes G. listáján. A látvány- és ízvilágot pedig a konfitált hagyma, sárga- és lila cékla üde szinei tették tökéletessé. Mindehhez a Dúzsi pincészet Hét Évtized ünnepi bora dukált. És a közönség már szinte már most tapssal várta a zárójelenetet!
Végül ott tündökölt az asztalon a gesztenye mousse birssel és sós csokoládéval töltve, fehér kávékrémmel és fagylattal. A hozzá kínált Barta szamorodni remekül egészítette ki ezt a szintén nem mindennapi desszertkompozíciót.
Hallottuk a vastapsot…
De mit csináljunk egy ilyen szenzációs produkció után? A Platánban erre is megvolt a koreográfia. A petit four-t a zöld bársony vadász szalonban szolgálták fel. A miniatűr édességekhez elkortyolgattunk a maradék desszertborunkat, majd szinte szótlanul ültünk a sejtelmes fényű szobában mert még mindig a gourmet előadás hatása alatt álltunk.
5*/5 pötty
Este még lesétáltunk a tó partjára, ahol a borús időben csak egyetlen csillagot véltünk felfedezni, ahogy átdereng a felhők között. Biztos vagyok benne, hogy ez a csillag hamarosan az étterem neve mellett fog ragyogni! Másnap reggel a kék szalonban reggeliztünk. Aztán lassan búcsút vettünk a szobától, a várárokban felépített spa részlegtől, a személyzettől, és az öreg platántól is.
Végül pedig elárulok egy titkot: ez egy olyan egy éjszakás kaland volt, ami szerelemmel végződött!!
2022.02.19-20.
Megjegyzés: Általában sikerült megjegyeznem az elfogyasztott ételek neveit, hozzávalóit, de a Platánban ez képtelenség lett volna. A jegyzetelés megtörte volna a varázst. A színházban sem jegyzetelünk, inkább elolvassuk a darabot. Ezért külön szeretném megköszönni a személyzetnek, hogy kérésemre az egész menüsort elküldte.. Vastaps! 🙂